Ha megkérdezel valakit, hogy sorolja föl: milyen emberi értékek fontosak számára egy kapcsolatban, bizonyára ez is közte lesz. Ha megkapja: elviseli? Ha megkapom, elviselem? Kinek mit jelent egyáltalán ez a szó?
A hazugság szorosan összefonódik vele, mivel árnyalt minőségek ezek. De tartsunk szem előtt egyetlen szót és ez az: Ő SZINTJE SÉG
Egyetlen betű különbség, mely megmutatja, hogy valójában nincs egyetemes, megfogható és pontosan leírható mérce. Mert én is és ő is csak a saját szintjén tud igaz vagy hamis lenni. Én is csak azt tudom adni, és csak annyit, amennyire magammal szemben őszinte és igaz vagyok.

Szeretnénk biztonságban és nyugalomban érezni magunkat, ezekben a fontos emberi kapcsolatainkban, de sajnos ez csak ritka pillanatokban valósul meg. Napról napra, percről percre változunk mi is, eltemetett indíttatásainkból, kiszámíthatatlan módokon reagálunk sokszor, környezetünk behatásaira, magunkon is meglepődve néha. A másik ugyanezt teszi.

Legyenek áldottak a lélektől lélekig érő találkozások, melyekben nincsenek szavak, sem tettek,nincs múlt és jövő, nincs félelem,szorongás, aggodalom, nincs külső körülmény csak az a béke, bizalom és nyugalom, miben merek kitárulkozni. Legyen áldott, aki megteszi felém ezt hittel és bizalommal. Szemébe nézve látom őt meztelenül és esendőn, s így szeretem. Pont ezèrt. És én is hagyom, hogy a szemembe nézzen, s nem félek attól, hogy lásson. Oly ritkák ezek, az életnek szent pillanatai, amelyek alapjául szolgálnak vágyamnak és hitemnek, hogy minél többször megismétlődhet.

Ám az élet egy színdarab. Szerepeket játszunk, minden felvonásban mást és mást… s épp elég fájdalmas, ha legfontosabb emberi kapcsolatainkban sem tudjuk ledobni a maskarát….

Kategória: Blog