Mert életünk legnagyobb megtapasztalása, hogy minden mit kívül hiszünk, bennünk van. 

Mindent mit megítélünk, szépnek, csúnyának – jónak, vagy rossznak bélyegzünk- belső világunk kivetülése. 

Külső világunkban határokat, feltételeket és kereteket szabunk, ütünk vagy elfutunk. Szükségességük akár megkérdőjelezhetetlen is lehet, de mi célból tesszük mégis mindezt? 

Mögé nézni elengedhetetlen, hiszen ott rejtőzik mindaz mire valóban vágyunk. 

A határvonalat, mely belül oszt meg, sokszor elfelejtjük felismerni, és feloldani. Félelmeink, melyeket bizonytalanságnak, talajvesztettségnek – vagy bármi másnak nevezzük is – harcot vívnak a világgal. Támadnak, kritizálnak elégedettlenkednek.

A halálfélelem, a megsemmisülés nem tudatosított érzésként, hátunk mögött szűrke, nehéz, megfoghatatlan lehúzó ködként titokban és alattomosan követ, megragadva minden kínálkozó alkalmat arra, hogy áldozatát felhasználja. Addig megy, míg meg nem érzi a győzelem mámorát, melyet megnyugvás mégsem követ. Van benne valami fals, valami hamis és igaztalan.

Ki meri ezt meglátni: Felfedezheti valódi énjét annak a fájdalomnak az árán, amit okozott. Azt, ami a fal másik oldalán van. Törekedhet visszatérni az egységbe, oda ahonnan jött. 

Jóvátehet, megbékélhet, elfogadhat, kapcsolódhat, szerethet.

Az ördögöt mely bennünk lakozik, egy olyan tükörben láthatjuk csak meg, melyet a legnagyobb szeretettel és elfogadással, megingathatatlanul tartanak. Annak az arcnak a tükrében, aki akkor is ránk néz, ha kővel dobjuk meg. 

Csak ez segít jobb emberré válni.

Külső határaink, kereteink persze el nem tűnnek, de átformálódhatnak. Egy élhetőbb, szebb világot létrehozva.

Az utat tudni más, mint járni rajta.  Belsővé válik, szavakban nem kifejezhetővé. Ez a legszentebb élmény, mely az önmagához őszinte ember jutalma. 

Jézus és az többi valóban hiteles tanító ilyen tükröt tart: mindig jól szeretve, végtelen elfogadással. 

Ismerd meg magad, nézz szembe félelmeiddel, keresd rá a gyógyírt és a megoldást. 

Légy önmagad fénye, világítsanak benned azok az kis lámpások, melyek az utadon megtett sikert és örömteli pillanatokat jelzik. 

A megváltást először magadban keresd, mellyel áldás lehetsz szeretteidnek. 

Az út élethosszig tart. A fájdalom melyet okozol ne lehúzó bűntudattá váljon, beleragadva mocsarába, inkább inspiráljon jobbá válni. 

Nem vagy bűnös, tanulni jöttél. 

Mert ha szeretsz, csak ez lehet a cél, egy lehetőség: tanulni és járni a krisztusi utat. 

Önismeret, önreflexió, tanulás, figyelem, éberlét, munka. 

Nekem a Karácsony erről szól.

Kategória: Blog