A buddhizmus a középút tana, nem csak azért, mert módszereiben elveti a szélsőséges gyakorlatokat, eszméket és a középutat követi, hanem azért is, mert célja, hogy tudatunk “középen” maradjon, ne ragadja magával se vágy, ragaszkodás, se pedig ellenszenv és harag. Buddha szerint a szenvedés oka a három méreg: vágy/ragaszkodás, ellenszenv/harag, nem-tudás, vagy tudatlanság, mely elfedi előlünk a dolgok valódi természetét.

-Vágytam az idő előtti tudásra,siettetni akartam, belefeszültem: nem ment. Elfogadtam, visszavettem, megnyugodtam , sikereim vannak.
-Ragaszkodtam az elveimhez, és a gyakorlati alkalmazàsukban mely a múltamban hasznos volt és előre vitt. Most derékba tört. Az elveimet nem adtam fel, ma is hiszek bennük de már látom: másképpen is lehet és kell jól csinálni.
-Sokszor éreztem ellenszenvet mely merevségből és előítéletekből fakadt. Ez nekem okozott feszültséget és fájdalmat. Nem volt jó, így igyekeztem lazább és nyitottabb lenni.
Csodaszép világok nyíltak meg előttem, melyeket csak saját magamtól nem láttam.
-Haragudtam mert féltem és magányos voltam. Tudom, hogy ez nem baj de nem szabad sokáig benne maradni. Ha visszatér, ki kell mutatni, lesz aki átölel.

Sok mindent tudok de sosem eleget, kalitkámból nézek kifelé de nézek és mindig nèzni fogok – amilyen messzire tudok, hogy minél többet lássak, éljek, érezzek. Megéljem sokszor azt a rácsodálkozást, hogy mennyi minden van még amit nem tudok, nem láttam és milyen szép.

Jó tudni, hogy csak egy porszem vagyok, hogy milyen kicsi, mert így tudom: még növekedhetek.
A stressz, a krízis, egy megváltozott élethelyzet változást, változtatást követel az egyéntől. Elérünk személyiségünk megfejlődni való rètegeihez. Szèlsőségekkè válnak és működnek bennünk azok az ideák mely alapjàn éltünk. Felfedezni és működtetni az ellenpólust, majd ezáltal a középút ra lelni: a csoda.
A dolgok kettősségét az ítélkező, dualista tudatunk hozza létre, mely mindent értékel. A dolgokat jónak, hasznosnak, kellemesnek, károsnak, rossznak, vonzónak vagy taszítónak érzékeljük. Ez a vonzás és taszítás irányítja érzelmeinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, végső soron a sorsunkat.

Amikor megszűnik a dolgok feletti ítélkezés, akkor felismerjük a dolgok lényegnélküliségét, jelenségszerűségét.
Porszem vagyok. Alázattal hagyok utat annak, hogy nem egyedüli az igazságom.
A nyitottság megértést és nyugalmat hoz.
Mindazonáltal mert szeretem magam, a határaimat kijelölve s tisztelettel de nem mindennel azonosulva járom tovább utamat- a lehető legjobban beteljesítve annak szakaszait.

Kategória: Blog